Délután elmentünk kicsit még nyugatra, Westburyt elhagyva Louisborough felé, hogy lássuk az óceánt. Felejthetetlen élmény volt a látvány, az illat és a hangok is. Először megijedtem, mert nagyon hangosak a hullámok, iszonyatos erővel csapódik a partnak a víz, összehasonlíthatatlan bármelyik tengerparttal ahol eddig jártam. Ja és hideg van, nagyon hideg. Felmásztam egy pár kőre hogy megörökítsük a látványt, és mivel épp emelkedett a vízszint, nem volt könnyű visszajutni a partra :)))
Ahol egyébként patanyomokat és sok-sok kutyasétáltató embert láttunk. Biztos nem lehet semmi az óceán partján élni, bár nem fér a fejembe, hogy lehet ilyen hangzavarban aludni...
Persze a kagylóhéj-gyűjteményem ezúton is gyarapodott :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése